Mi az a „helyes nevelés”? Akár tetszik, akár nem, legbelül biztosak vagyunk abban, hogy a gyerekeket pontosan úgy kell nevelni, ahogyan mi, és nem a kollégánkat vagy közeli barátunkat. Néha még azzal sem értünk egyet, hogyan neveltek fel minket a saját szüleink. Bár, várj. Valóban nincsenek „vas” elvek, amelyeket egyetlen megfelelő szülő sem vitathatna? Más-e a célunk, mint a gyermekek nevelése, az egyetemes emberi értékek meghonosítása?
Ezért érdemes megfontolni a szülői nevelés 7 alapelvét, amelyeket nem olyan könnyű megkérdőjelezni.
1. Igen, ő gyerek. De ő egy személy. Nem úgy, mint te
Ez az oka annak, hogy a beteljesületlen terveit és álmait nem szabad ráerőltetni a gyerekekre. „Te vagy az egyetlen reményem” – mondja a szülő, és arra készteti gyermekét, hogy hozzon áldozatot. „Nem volt lehetőségem jogot tanulni, de most megteheti.” És kellene! Felnőnek, és lehet, hogy nem akarnak harmadik generációs orvosok lenni. Tartsa tiszteletben döntésüket.
2. Te vagy az első és legfontosabb példa
A gyerekek hidegben nem vesznek fel sapkát, ha az anyjuk nem veszi fel. A lánya nem hagyja abba a sikoltozást, amíg az apa sikoltozik. Hiszen még a gyerekek is tőlünk tanulnak meg hazudni. Olyan gyorsan és észrevétlenül felszívják szokásainkat, hogy nincs időnk megérteni, hol hibáztunk. Természetesen minden szülő ki tudja dobni az érzelmeket a gyereke előtt, hiszen ő ugyanaz az érzésekkel rendelkező személy. Lehetetlen tökéletesnek lenni az utód számára.De jó példát kell tudnunk mutatni.
3. Anya és apa egy hullámhossz
Valószínűleg mindannyian emlékszünk arra, hogy anya sikoltozott valamiért, apa pedig vigasztalta. Első pillantásra semmi rossz nem történt, de ha anyának és apának más a véleménye a gyermek viselkedéséről és neveléséről, akkor ez egy közvetlen módja annak, hogy felnőjön … manipulátor. Elkezd úgy viselkedni, ahogy egy „puhább” tanár megengedi neki. Természetesen Ön és férje véleménye eltérő, de mielőtt bármilyen oktatási intézkedést alkalmazna, próbálja meg megvitatni azokat, és ragaszkodjon egyetlen viselkedési vonalhoz.
4. Nem kell minden gyermek követelményét teljesíteni
És igen, ismerjük azt az érzést, amikor olyan nehéz nemet mondani. Ráadásul sokan bűntudatot érezünk a baba előtt, mert gyerekkorában nem adtunk neki plusz babát vagy hatalmas játékházat. És akkor Ványa kap egy tabletet az óvodától, és te szülőként is szeretnéd megőrizni a társadalmi környezetben elfoglalt státuszodat azzal, hogy még jobbat vásárolsz utódodnak, akik még nem tudják ennek az árát. Nevelje gyermekeit pénzügyileg tájékozottra, hogy idővel megértsék: „Nem kaptam meg valamit, nem azért, mert a szüleim nem szeretnek, hanem azért, mert nem volt rá szükségem.”
5. Dicséret az ügyért
A gyerekek sikerének ösztönzése természetesen jó. A dicsérő szavak új eredményekre inspirálnak.Igaz, gyakran ezek a teljesítmények kizárólag a jó jegy érdekében születnek: először édesanyámé, majd az óvónőé, majd az iskolai tanáré, és így tovább. A dicséret nem lehet semmiféle erőfeszítés végső célja, ha érzelmileg egészséges és boldog embert akarunk nevelni. Ez pedig akkor lehetséges, ha az elért eredményeket, a helyes választást dicséri, nem pedig azért, hogy milyen jóképű, erős és okos.
6. A kisgyermekek is segíthetnek
Még ha megérti is, hogy gyorsabban is meg tudja csinálni, ne tagadja meg a gyerekektől a mindennapi tevékenységekben való részvétel örömét: terítse meg, törölje le a port, mosogassa el. Igen, hamarosan meglesz az első bevert tányér, és a por az egész szobát szállja majd. De a többször elhangzott „én magam, te csak közbeszólsz” kifejezés néhány éven belül meghozza a gyümölcsét, amikor elgondolkodsz azon, hogy egy tinédzser miért nem szokott segíteni az anyjának.
7. Grow «miért»
Amikor egy érdeklődő kisember legalább három éves lesz, a szülőt már kezdi idegesíteni a végtelen „hogyan”, „miért” és „miért” szó. Találd meg magadban az erőt nemcsak a kérdések megválaszolásához, hanem a kíváncsiság ápolásához is. És ha 5, 10, 18 évesen gyermeke „pochemuchka” marad, akkor nem kell aggódnia: érdekelni fogja a tanulás és a fejlődés. És ne feledje: ha valami nem sikerül, ne rohanjon rossz anyának vagy apának nevezni magát. Soha nem késő beismerni a hibát, és helyesebben viselkedni.